The Role of Foreign Intervention in the Balance of Power System of the Greater Middle East: The Case of Iraq

Abstract

Az 1990-es évek folyamán csökkent a nagy polgárháborúk száma, a fegyveres konfliktusok előfordulásának ez a javuló tendenciája azonban az elmúlt évtizedben megfordult, és területi koncentrálódást is mutat. A Közel-Kelet régóta a háborús térségek közé tartozik, a régióban azonban talán a központi elhelyezkedésű Irak tekinthető a fegyveres konfliktusok által az egyik leginkább érintett országnak. Irak területe az Egyesült Államok vezette 2003-as inváziót követően gyakorlatilag állandó csatatérré változott, ugyanakkor Bagdad már jóval korábban, Szaddám Huszein hatalmának megerősödésével, valamint az iráni iszlám forradalom kitörésének idején a regionális hatalmi egyensúlyban bekövetkező változások miatt is az amerikai külpolitika előterébe került. A disszertáció célja a hatalmi egyensúly elméletei által kínált elemzői eszköztár alkalmazhatóságának bemutatása volt egy esettanulmány segítségével, emellett azonban a külső katonai intervenció jelenségével és a hatalmi egyensúlyi rendszer működésével kapcsolatos szakirodalmi hátteret is igyekszik keretbe foglalni. Fő kutatási kérdése, hogy egy külső katonai beavatkozás képes-e jelentős átalakulást előidézni egy regionális hatalmi egyensúlyi rendszerben a hatalmi képességek államok közötti redisztribúciója révén? Az értekezés első fejezete tartalmazza a bevezetést és a kutatási projekt rövid bemutatását. A második fejezet áttekintést ad a fegyveres konfliktusok trendjeiről, az elméleti irányzatokról és megközelítésekről, ismerteti az intervenció fogalmát és különféle definícióit, valamint rámutat a külső beavatkozás és a polgárháború összefüggéseire. A harmadik fejezetben a hatalmi egyensúly elméletével folytatódik a szakirodalmi áttekintés, kezdve a fogalom különböző jelentéseinek és a kifejezés lehetséges alkalmazási módjainak ismertetésével. Ez a fejezet felvázolja továbbá a különböző egyensúlyozási magatartásokat, a szövetségek kialakulásának folyamatát, a hatalmi egyensúlyi rendszer működési elvét, valamint a hatalom mérésének módszertani kihívásait. Ezt követően a negyedik fejezet áttekintést ad az 1990 és 2014 közötti iraki külső intervenciókról és a történelmi háttérről, a hatalmi egyensúly elméletét alkalmazva elemzői eszközként az események vizsgálatához. Az ötödik fejezet a jelenlegi regionális erőviszonyokat vázolja fel, majd végül a hatodik fejezetben a következtetések zárják a doktori értekezést. A hatalmi egyensúly egy változatosan definiált elmélet és egy máig vitatott realista koncepció. Az elméleti elemzés eszközeként történő alkalmazása azonban továbbra is érvényes. A hatalmi képességek megoszlása és a szövetségek alakulása a fegyveres konfliktusok államközi kiváltó tényezői közé tartoznak, s egyúttal a hatalmi egyensúlyi rendszer működésének is alapját képezik. Az elmúlt évtizedekben Irakot érő külső befolyás mértékét és a katonai intervenciók történetét, valamint azok hatalmi képességekre gyakorolt hatását látva megállapítható, hogy egy külső beavatkozás képes alakítani, vagy akár jelentős mértékben megváltoztatni egy komplex regionális hatalmi egyensúlyi rendszer működését. Ez azonban nem csupán a hatalmi képességeket érintő hatásának köszönhető, hanem a fenyegetettségi percepciók alakulására gyakorolt befolyásának is, ami a szövetségek létrejöttének fontos mozgatórugója.