"Applied Bridge Model" A framework to contribute to the professional development of child and youth care

Kivonat, rövid leírás

A disszertáció egy olyan fogalmi keretmodell megalkotására fókuszál, amely alkalmas lehet gyakorlati szakmafejlesztési tevékenységek során tapasztalható anomáliák természetének mélyebb megértésére, ezen keresztül feloldásuk elősegítésére. A tézis a modell alkalmazhatóságát a gyermekvédelemre vetítve támasztja alá, egyben előrevetíti annak kiterjeszthetőségét más területek elemzésére is. A fogalmi keretmodell struktúrája két nagyívű elmélet bizonyos fogalmainak ötvözésére épül, az eredeti elméletek logikai dinamikájának hasonlóságait kiaknázva. Az elméletek a következők: - Niklas Luhmann Rendszerelmélete, és - A Kommunikáció Participációs Elmélete (Participation Theory of Communication – ’PTC’) A disszertáció főbb állításai: – A két eredeti elmélet egyes fogalmai – megőrizve az eredeti logikai szemléletük dinamikáját – megfeleltethetők egymásnak, illetve ötvözhetők egymással; valamint – a gyakorlati területek – például a gyermekvédelem – működése (adott esetben anomáliái) leírhatók a származtatott keretrendszer fogalmainak segítségével. A megalkotott keretmodell logikai dinamikája szerint – párhuzamosan használva az eredeti elméletek fogalmait – a mindenkori (humán, szubhumán vagy transzhumán) ’ágensek’ tekinthetők ’rendszernek’, amelyek a környezetük változásaira – ’irritációira’ – a mindenkori felkészültségük függvényében reagálhatnak. Az, hogy egy irritációt ’problematikusnak’ érzékelnek-e vagy sem, azon fog múlni, hogy felkészültségük kategorikusan, vagyis hozzáférhetően tartalmaz-e olyan ’belső strukturális elemeket’, amelyhez illeszthető a környezeti inger: képes-e felismerni az adott ágens, hogy megváltozott valami (’információvá’ válik-e az irritáció), illetve rendelkezik-e, hozzáférhető-e számára azon készségek halmaza, amellyel képes eliminálni az aktuális problémát. A fejlődés ebben a fogalmi rendszerben azt jelenti, hogy az ágens felkészültsége kategorikusan bővül, a fejlesztés a mindenkori ’szignifikatív’ bővítését célozza. A kommunikáció pedig maga a megvalósult felkészültség növekedés, belső struktúra bővülés. Ebben a megfogalmazásban a kommunikáció sérülése, hiátusa az a pont, ahol ’tetten érhető’ a keretmodell logikai működésének gyakorlati alkalmazhatósága. A fogalmak alkalmazhatóságának alátámasztására a disszertáció szociális alrendszerként tekint a gyermekvédelemre, mint egy olyan (újonnan) létrejött al-rendszerre, amelyet a társadalom rendszere autopoiézis segítségével alkotott meg. Röviden, a társadalom rendszerét az idők során irritálta az érintett (nem kívánt, árvává vált stb.) gyermekek létezése. Amikor diszkomfortos helyzetként érzékelte ezt, a társadalom rendszerének belső struktúrája módosult különböző intézmények életre hívásával, és egyre fejlettebb módszertani leírások megszületésével. Létrehozott egy addig nem létező strukturális elemet önmagán belül, a gyermekvédelmet, ami maga is rendszerként definiálható. A vele kapcsolatban álló egyéb al-rendszerek egymással interpenetráló (egymás létét kölcsönösen feltételező) rendszerek/ágensek komplex halmazának tekinthetők. Az egyes elemek közötti interakciók jellegzetességei pedig szintén magyarázhatók az újonnan származtatott keretmodell fogalmaival. Ennek empirikus illusztrációjaként, hidat építve elmélet és gyakorlat közé, a disszertáció a gyermekvédelmi szakmafejlesztés egy jól körülhatárolható gyakorlati területén kísérelte meg a fogalmak alkalmazhatóságát alátámasztani. Kvalitatív szemlélettel elemezte két magyarországi gyermekotthon belső szervezetfejlesztési tréning alkalmain résztvevő kollégákkal készített csoportos interjúk anyagait. A résztvevőknek a tréning alkalmak megítélésére vonatkozó irányított kérdésekre adott válaszaiban kutatott olyan verbális ’nyomok’ után, amelyek igazolhatják, alátámaszthatják a fogalmak alkalmazhatóságát. A cél végső soron a fejlesztési anomáliáknak, kudarcoknak a korábbiaknál pontosabb magyarázata volt. A teljesség igénye nélkül, ilyen azonosítható nyomok voltak a corpusban a ü tréning hatókörén kívüli tényezők (vezetés, fizetés, törvényi szabályozás, gazdasági alulfinanszírozottság stb.) említése a válaszokban, amikor egyértelműen a tréning alkalmak megítélésére koncentrált a kérdés, illetve – jellegzetes szókapcsolatok (’igen, de...’), illetve nyelvtani formulák (feltételes mód) azonosíthatósága, előfordulási gyakorisága például a tréningen elsajátítottak tényleges alkalmazása során megtapasztalható sikerek inkorporálásának negálása hátterében (sok válaszadó akkor sem ismerte fel a fejlődését, amikor pedig megtörtént esettel alátámasztva számolt be arról), – a kettő együtt pedig hangsúlyozza az egymással kapcsolatban álló al-rendszerek egymásra gyakorolt lehetséges facilitáló, serkentő vagy inhibitor, gátló hatásainak jelentőségét (pl. gazdasági finanszírozottság és társadalmi megbecsültség vs. egyéni motiváció a felkészültség bővítésére) – különös tekintettel a döntéshozói oldal, döntéselőkészítési folyamatok támogatására. A származtatott fogalmi keretrendszer alkalmazhatóságának elméleti és gyakorlati oldalról történő igazolásán túl a disszertáció magában hordozza további kutatások megalapozásának a lehetőségét is, ideértve akár további fogalmak – pl. a luhmann-i ’médium’ – későbbi, kiterjesztett értelmezési és gyakorlati hasznosíthatósági lehetőségét, vagy a fejlesztések sikereit gátolni képes tényezők paramétereinek azonosítását, nemzetközi összehasonlító elemzésekkel is alátámasztva.