Hétköznapi etnicitás. Beregszászi magyarok az etnikai kategóriák szerepéről

Kivonat, rövid leírás

A kárpátaljai magyarság, Beregszász város magyarságának hétköznapi etnicitás vizsgálatához készült az a város lakosaival végzett fókuszcsoportos (Vicsek 2006) beszélgetés, amely a dolgozat legfontosabb forrása a választott téma bemutatásához. A beszélgetés témakörei főként a mindennapokban átélt és megtapasztalt etnicitással kapcsolatba hozható témakörökre épült. Az episztomológiai keretek közül a társadalmi konstruktivizmust (Berger–Luckmann 1996, Burr 1995, Jorgensen–Philips 2002, Galbin 2014) és a diskurzuselemzést (Jorgensen–Phillips 2002) valamint a tartalomelemzést (Clarke 2005, Braun – Clarke 2006) használjuk ezek kiértékelésére. A fókuszcsoportos elemzést kiegészítettük az újonnan terjedő és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő nyelvi tájképes elemzéssel (Shohamy–Ben-Rafael 2015). (1) Az erdélyi, kolozsvári magyarok körében végzett hasonló kutatásban (Brubaker et al. 2011) levont konklúziók számos pontban hasonlítanak a jelen kutatás összesített gondolatrendszeréhez. A „magyar világ” pont olyan erősen és konkrétan kirajzolódott a beregszászi magyarok körében, mint ahogy a kolozsváriaknál is, és ebben a folyamatban fontos szerepe van a helyi civil kezdeményezéseknek, illetve a magyar világ köré szerveződő etnokultúrális jellemzőket hangsúlyozó intézményhálózatnak. (2) Az etnikai határok elkülönülésénél azt láthatjuk, hogy legfontosabb jellemző a kultúra és a nyelvhasználat. A hétköznapi megélhetésre koncentrálva bizonyos magyaroknak fontossá válik a magyar kulturális események látogatása, míg másoknak sokkal fontosabb a vallásosságához kapcsolódó alkalmak, közösségek. A kultúrán keresztül a kisebbséghez tartozó magyar etnikum igyekszik láttatni önmagát és a kulturális tevékenységek, rendezvények fokozottabb etnikai jellegével illetve annak minőségével magabiztosságukat erősíteni. A kulturális magabiztosság erősíti a csoport szinten történő relációs összehasonlításokat (Abdelal el al. 2006), társas versengést (Tajfel–Turner 1979), valamint az egyéni szinten megjelenő énvédő torzításokat (Smith–Mackie 2004: 335–339) vagyis a saját csoport pozitívabb jellemzőinek kidomborításával, a helyi szláv etnikum által szervezett kulturális programok alacsony minőségűnek minősítése a saját csoportjuk/csoportjának magabiztosságát növel(het)ik. (3) A nemzetiség és az állampolgárság két olyan kategória, amely bizonyos etnikumoknál megegyezik, míg másoknál eltérő. Korábbi kutatásokban nem konstatálták azokat az eseteket és egyéneket, akiknél a két fogalom: a nemzetiség és az állampolgárság valamilyen oknál fogva egybemosódott. Egy tisztán magyar közegben élő magyar anyanyelvű illető eddig nem szembesült a mindennapjaiban azzal, hogy az állampolgárság nem egyezik a nemzetiségével. Az etnikai kategóriatagság ilyen formában még összetettebb eseteket is generálhat, ahol nem egyértelmű/egybemosódott a nemzetiség fogalom az állampolgársággal. (4) Ukrajna a háborús helyzete miatt fókuszba került Európában, központi figyelmet kapott minden tekintetben. A háborús helyzet, illetve a politikai hatalmi struktúra változásai következtében új társadalmi, politikai és gazdasági rendszer kezd kibontakozni, amelyet rendszerváltozásként is felfoghatunk. A városban élő magyarok a Kárpátalján általánosan érvényes békés együttélésre nagyon büszkék, éppen ezért nem tudják megérteni bármilyen formában a háború kitörésének valódi okát, az ukrán–orosz konfliktust. Az új ukrán helyzetben egyre több alkalommal használják a szeparatizmus kifejezést – korábban ekkora hangsúlyt nem kapott ez a fogalom. A majdani eseményeket, illetve a keleten dúló háború kitörését követően a szeparatizmus az ellenség felcímkézéséhez használt kifejezés, valamint minden más megcímkézésére is alkalmazzák, amely az egységes Ukrajnát, a nemzeti ideológiákban megfogalmazott célokat veszélyezteti. Ez a fogalom akkor vált életszerűvé és komoly veszéllyé, amikor egyre több esemény épült a magyar etnikum ellenséggé alakítása köré.