A tagállamok és az Európai Unió költségvetése : A nettó egyenleget előtérbe helyező szemlélet

Abstract

Az értekezés hipotézise, hogy a tagállamok minél előnyösebb nettó egyenlegre összpontosító szemléletétől nem várható elmozdulás. A jelenség mögött ugyanis nagyszámú magyarázó tényező húzódik meg, amelyek kellő okot szolgáltatnak a tagállamoknak arra, hogy a jövőben is az általuk elérhető nettó egyenleget helyezzék a középpontba a közös költségvetés megítélésekor. Elmondható továbbá, hogy a szemlélet mögött meghúzódó okok egy része átfedi, ezáltal erősíti egymást. A hipotézis bizonyítása leíró-elemző megközelítést alkalmazva történik. Elsőként ismertetem a téma tárgyalásához szükséges alapfogalmakat és definíciókat; a gyakorlati elemek mellett történeti elemzéseket is végzek a költségvetési rendszerre jellemző útvonalfüggőség miatt. Ezt követően bemutatom a tagállami nettó egyenleg lehetséges kiszámítási módjait, majd ismertetem, hogy milyen jellegzetességeket figyelhetünk meg a nettó befizető és a nettó kedvezményezett országok egyenlegének alakulásában. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy ismertessem, mely tagállamok voltak az egyes szakpolitikák kiemelt haszonélvezői. Ezt követően részletesen elemzem, hogy a jelenleg használt költségvetési egyenleg miért problematikus mutató, miért nem tekinthető akár csak megközelítőleg jó mérőszámnak a tagállamok által élvezett fiskális előnyökre. A fentiekre alapozva megvizsgálom, hogy milyen okokkal magyarázható a tagállamok nettó egyenlegre összpontosító szemlélete. Számos gazdasági, politikai, valamint történeti okot azonosítok, majd elemzem, hogy a szóban forgó jelenségek hogyan járultak hozzá a nettó pozíciós szemlélet felerősödéséhez.