A „turisztikai táj” kollektív megteremtése és fönntartása = The collective creation and support of touristic landscape

Abstract

Disszertációm kiindulópontja a turizmusirodalom egyik axiómája: a táj – arculata, hagyományai és közös márkái – nem eleve létező entitások, hanem föltalált, létrehozott „termékek”. Alapkoncepcióm szerint, a sikeres tájformálás egyik legfontosabb eleme a szereplők közötti kooperáció. Egy térség turisztikai piacon értékesíthető arculata ugyanis sajátos, csak közösen létrehozható termék, azaz a szereplők előzetes megállapodását, egymáshoz igazodását, és közös normák elfogadását feltételezi. A kooperáció fontosságát a sikeres tájformálásban a Szatmári Tiszaháton végzett közel tíz éves terepmunkám alapján, gazdaságszociológiai megközelítésben vizsgálom. Dolgozatom a kollektív tájformálás két fázisát tárgyalja: a turisztikai táj megteremtését, majd a közösen létrehozott „termékek” védelmét. Állításom szerint a tájimázs, a hagyományok és közös márkák (védjegyek) a résztvevők közötti spontán együttműködések következtében jönnek létre – előre nem meghatározott stratégiák mentén –, egyfajta „együtt alakulás” során, amely folyamatot kollektív bricolage-nak nevezem. Disszertációm első részében a Szatmári Fesztivál térségi rendezvénysorozatának közel tizenöt éves történetét elemezve vizsgálom a kollektív hagyományteremtés folyamatát. A gazdaságszociológia bricolage irodalmának eszköztárát „kölcsönvéve” elemzem az egyes települések sikerességét az új turisztikai arculat kialakítása terén, valamint megvizsgálom a lakosság körében történő identitásváltás eredményességét. (...)