Az Európai Unió megítélése Magyarországon = Perception of the European Union in Hungary

Kivonat, rövid leírás

Magyarország kilenc másik közép-és kelet-európai országgal együtt 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz (EU). Az időszakra érvényes legfontosabb tendencia, hogy 2002-ben volt a legpozitívabb az EU megítélése Magyarországon, s ettől az időponttól folyamatos a csökkenés. Érdekes azonban, hogy az EU megítélésének romló tendenciái mellett Magyarországon az Európához való kötődés továbbra is az EU átlaga fölött maradt 2009 tavaszán. Dolgozatomban egyrészt megkülönböztetem a kemény és a puha euroszkepticizmus fogalmát, ahol a kemény értelemben vett euroszkeptikus álláspont alapjában véve, szimbolikusan, elvi vagy érzelmi alapon ellenzi az integrációt, a puha euroszkeptikus álláspont ezzel szemben az EU-t utilitarista módon kérdőjelezi meg, gyakorlatilag nem látja az integráció hasznát. Mivel az Európához való kötődés a szimbolikus viszonyulások megfelelő mutatójának tekinthető, így az a sajátos helyzet alakult ki Magyarországon, miszerint a puha értelemben vett euroszkepticizmus elterjedése nem járt együtt az EU elvi, vagy szimbolikus elutasításával, kemény értelemben vett euroszkepticizmusról így nem beszélhetünk. Az EU megítélésére számos magyarázó modell került kidolgozásra a korábban csatlakozott tagállamok esetében, mely mechanizmusok alapos feltárása azonban elmaradt Magyarországra vonatkozóan. A dolgozatban három megközelítésben vizsgálom az EU megítélését: (1) az EU előnyeinek és hátrányainak mérlegelésére épülő utilitarista megközelítésben, (2) az identitás alapú megközelítésben, amelynél a csoporthoz tartozás jelentősége áll a középpontban, s végül (3) a „political cueing”, az elitek véleményformáló szerepén alapuló megközelítésben. A kutatási kérdés, amely köré a dolgozat rendeződik az, hogy vajon a magyar lakosság viszonya az EU-hoz inkább utilitarista/pragmatikus, vagy szimbolikus jellegő-e, s melyek e viszonyok meghatározó tényezői. A dolgozatban először tehát az Európai Unióhoz való viszony utilitarista tényezőit, majd szimbolikus tényezőit vizsgálom külön-külön, majd azokat összevetve is. Az elemzések két reprezentatív survey adatai alapján készültek, mely minták egyike politikai és gazdasági elitek megkérdezésén alapuló almintát is tartalmazott – ez lehetővé tette a közvélemény és az elitek véleményének összevetését is. Az elemzések többváltozós statisztikai módszerekkel készültek, a kétféle viszony összevetése strukturális egyenletek modellezéssel történt, míg a szimbolikus és utilitarista viszonyok különböző mintázatainak feltárására klaszterelemzést végeztem. A kvantitatív elemzések mellett 20 mélyinterjú is készült, így a survey eredményeket kvalitatív elemzés is kiegészítette. A dolgozat legfontosabb következtetése, hogy az Európai Unióhoz való viszony valóban elsősorban utilitarista jellegű, s kevésbé szimbolikus. Ezen túl az utilitarista logika képezi a kérdéskör releváns értelmezési keretét is. Így Magyarországon elsősorban a puha értelemben vett euroszkepticizmus jellemző, az európai integráció elvi elutasításáról, azaz kemény értelemben vett euroszkeptizmusról nem lehet beszélni. Ugyanakkor az Európai Unió szintjére utalandó szakpolitikákra, azaz az EU „tartalmára” vonatkozó preferenciák nincsenek lényeges befolyással az EU megítélésére – ez tovább árnyalja a puha euroszkepticizmus kérdéskörét. Az identitás-alapú magyarázatok tekintetében megállapítható továbbá, hogy a Magyarországhoz és Európához való kötődés nem zárja ki egymást, sőt inkább egymást erősítik, a szupranacionalitás így nem jelenik meg szimbolikus kihívásként. Az európai kötődés ugyanakkor nem szignifikáns meghatározó tényezője az EU-hoz való viszonynak, így kérdéses, mennyiben lehet legitimációs bázisnak tekinteni az integráció szempontjából az európai identitást. Összességében jelentős a téma belpolitikai beágyazottsága, az ország politikai és gazdasági helyzetének megítélése meghatározó, s az Európai Unióhoz való viszony tekintetében az elitek sokkal pozitívabb véleményeket fogalmaznak meg, mint a közvélemény. Noha a közvélemény sem homogén e tekintetben, és különböző mintázatai különíthetők el az EU-hoz való viszonynak, összességében kevésbé differenciáltak a vélemények a kérdésben. Így a közvélemény esetében inkább egyfajta attitűdről lehet beszélni, míg tényleges megalapozott véleménye az eliteknek van.