A párkapcsolati összetartást segítő minták elemzése = Patterns supporting partnership cohesion

Kivonat, rövid leírás

Az összetartó család, vagyis az a társadalmi képződmény, amely mikroszinten stabilizálódva tagjainak jelentős materiális és pszichés támogatást képes nyújtani, egy jól működő társadalom alapvető fontosságú láncszeme. Hazánkban Cseh-Szombathy László kutatásai szerint a 20. század utolsó harmadában kezdődtek meg azok a változások, amelyek a mai napig hatással vannak a heteroszexuális kapcsolatokra. (Cseh-Szombathy, 1985) Más kutatások szerint az is láthatóvá vált, hogy a modernizáció során megváltozott életfeltételek egyaránt mentesítik, könnyítik, illetve megterhelik a családok életét. (Somlai, 1986) Kutatásunkban a kortárs magyar családi élet jellegzetességeit vizsgáljuk, különös tekintettel a családi kohézió, vagyis az elkötelezettség és az összetartás aspektusából. Ehelyütt alapvetően azt mérjük, hogy a családon belüli munkamegosztás, a kommunikáció sajátosságai, illetve a családok közti segítségnyújtás jellegzetességei mennyiben védik vagy bomlasztják a családot. A védelmi hatást nem csupán az elmaradt válással mérjük, hanem egyrészt a gyermekvállalási kedvvel, illetve a házasság minőségének szubjektív megítélése által; a bomlasztó hatást pedig a válás gondolati-kommunikációs felmerülésével, illetve a tényleges válással. A háztartási munkamegosztást elemezve alapvetően Willmott és Young nyomán kísérelünk meg szimmetrikus, a felek egyenlő mértékű tehervállalásán, valamint nem szimmetrikus, az egyik felet aránytalanul terhelő mintázatokat azonosítani. Ezen túlmutatóan, a családi összetartás szempontjából különösen fontos kérdéskörnek bizonyul, hogy mennyiben jelentenek egymás számára érzelmi támaszt a családtagok, illetve miként sikerül megoldani a konfliktusokat. A kommunikáció vonatkozásában ily módon a felek egymás iránti nyitottságát és a problémák feltárásának őszinte, bizalmi jellegét is vizsgáljuk. Kiemelendő vizsgálati terület a háztartási teendők köre, a gyermekekkel kapcsolatos feladatok megosztása és ellátása, és a munkamegosztással kapcsolatos általános értelemben vett elégedettség szintje. Annak vizsgálatára is kitérünk, hogy mennyire megengedő a válással kapcsolatban az adott fél, valamint ezzel összefüggésben mennyire fejlett konfliktuskezelési technikákat alkalmaz párkapcsolata mindennapjaiban. A családokat mindazonáltal nem társadalmi hálójukból kiragadva kíséreljük meg elemezni. Kutatásunkban – Elisabeth Bott nyomán – figyelembe vesszük a származási család, a rokonok, illetve a közeli ismerősök és barátok segítségének családra gyakorolt befolyását. Nyilvánvalóan más párkapcsolati atmoszférát eredményez, ha e transzferek révén kevesebb erőforrást kell fogyasztásra fordítani, például a hazánkban ismert családok közötti segítségnyújtás, élelmiszerek és ingóságok ajándékozása révén, mint ha a párnak külső támogatás igénybe vétele nélkül kell kigazdálkodnia szükségleteit. Hasonló a helyzet például a nagyszülőknek a gyermekek gondozásában nyújtott segítségekor; a felszabadult időt a házaspár saját belátása szerint hasznosíthatja. Kérdéses ugyanakkor, hogy valóban az lesz-e az összetartóbb, a nehézségeket együtt megoldani képes kisközösség, amely számíthat külső erők támogatására, vagy az, amely a problémákhoz hozzászokva, kitartást és élelmességet tanulva átküzdi magát a nehézségeken? Kutatásunkban mindezen felvetésekre és kérdésekre választ keresve döntően többféle látens változós modellezést és mélyinterjúkat használunk. A családi élet megszervezésében hazánkban hagyományosan központi szerepet vállaló nők helyzetével kapcsolatos vonatkozásokat a kutatás során kiemelten kezeljük, mindazonáltal célunk az, hogy a jelenlegi magyar társadalmi viszonyok között olyan munkamegosztásbeli, kommunikációs és társadalmi hálózatokra jellemző mintákat tudjunk feltárni, amelyek ismeretében a családok nagyobb eséllyel tudják megőrizni sértetlenségüket. Hivatkozások Cseh-Szombathy, László: A házastársi konfliktusok szociológiája. Budapest: Gondolat Kiadó, 1985 Somlai, Péter: Konfliktus és megértés. Budapest: Gondolat, 1986