Gyógy- és aromanövények poloskanépessége

Kivonat, rövid leírás

A termesztett gyógy- és aromanövényeken élő állatközösségek az ágazat jelentőségének növekedése ellenére szinte teljesen ismeretlenek. Ennek érdekében három év során két helyszí¬nen, 40 növényfajon a poloskaegyüttesek megalapozó jellegű vizsgálata érdekében rendszeres gyűjtéseket folytattam. A gyűjtések alapján jellemeztem és összehasonlítottam 14 ajakos, 12 fészkesvirágzatú, 7 ernyős, valamint 6 másik családba tartozó 7 egyéb gyógy- és aromanövény poloskanépességét. A különböző növényeken gyűjtött népességek között számos esetben szignifikáns különbségeket mutattam ki. A legtöbb ajakos és fészkesvirágzatú gyógy- és aromanövényen speciálisan hozzájuk kötődő fitofág poloskát nem sikerült találni, rajtuk elsősorban gyakori polifág fajok, leginkább Lygus fajok fordulnak elő. Bár ezek relatív dominanciája és tényleges egyedsűrűsége alkalmanként meglehetősen nagy lehet, általában nem túl jelentős; valószínűleg rendszerint komolyabb kárt sem okoznak, bár kedvező körülmények illetve gradáció esetén kártételük jelentős lehet. Ezzel szemben az ajakosak közül kerti kakukkfűn a Heterogaster artemisiae, szúrós gyöngyajakon pedig a Tingis pilosa rendszeresen nagy egyedszámot ér el, s mint a tápnövényéhez erősen adaptált, azt hatékonyan hasznosító faj, valószínűleg jelentősebb kárt is okoz. A fészkesvirágzatúak specializált kártevői közül az egynyári üröm és a tárkony (feltételezhetően a többi Artemisia faj esetében is) domináns faja az Europiella artemisiae, mely nagy egyedsűrűsége miatt vélhetően kárt is okoz; a Metopoplax origani, valamivel kevésbé pedig a Nysius senecionis és a Lygus fajok a kamilla tömeges és jelentős kártevői. A legtöbb vizsgált ernyős kultúrában viszonylag kis egyedszámban fordultak elő poloskák. Közülük az ernyősökön oligofág Orthops kalmii, az O. basalis és a Graphosoma lineatum csaknem minden kultúrában megtalálható volt; ernyősökön hazai viszonylatban elsősorban ezen fajok kártételére számíthatunk. A vizsgált mályvaféléken a Pyrrhocoris apterus, kisebb mértékben az Oxycarenus lavaterae volt jelentős. A macskagyökérfélék, meténgfélék, tátogatófélék, szegfűfélék és orbáncfűfélék vizsgált fajain csak nagyon kis egyedszámban kerültek elő poloskák. Bár a legtöbb gyógy- és aromanövényen előfordulnak zoofág poloskák (tolvajpoloskák, virágpoloskák), kis egyedsűrűségük és relatív dominanciájuk miatt valószínűleg csekély a jelentőségük.