Az online hírmédia üzletimodell-váltása = Shift of business models in the online news media

Vékey, Zoltán Ádám (2019) Az online hírmédia üzletimodell-váltása = Shift of business models in the online news media. PhD thesis, Budapesti Corvinus Egyetem, Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola. DOI 10.14267/phd.2019035

[img]
Preview
PDF :
4MB
[img]
Preview
PDF : (az értekezés tézisei magyar nyelven)
600kB
[img]
Preview
PDF : (draft in English)
489kB

Abstract

Kutatásom új tudományos eredményekkel gazdagítja a hazai szakirodalmat, amelynek rövid összefoglalását vázolom az alábbiakban. Kutatásomból kiderül, hogy a 14 éven felüli lakosság 37%-a szokott fizetni hagyományos, nyomtatott újságokért, és mindössze 1%-a online sajtótermékekért. Az idősebbek, diplomások, jó anyagi helyzetűek az átlagosnál nagyobb arányban vásárolnak hagyományos, illetve online sajtótermékeket is. Akik fizetnek, azok zöme, egész pontosan 82%-a 3000 forintnál kevesebbet költ erre egy hónapban. Az online híroldalakat olvasók 88%-a nem fizetne kedvenc hírportáljáért, ha az időközben fizetőssé válna, hanem inkább átszokna egy ingyenes híroldalra. Ennek legfontosabb oka, hogy ilyesmiért nem akarnak fizetni. Az a 12%- nyi olvasó, aki hajlandó lenne fizetni (többnyire legfeljebb 1000 Ft-ot), ezt leginkább a színvonalas, máshol meg nem található tartalmak miatt tenné. Azt látjuk tehát, hogy még szinte mérhetetlen a már fizető olvasók aránya, de korántsem reménytelen a helyzet. Azt is van okunk feltételezni, hogy a fizetési hajlandóság a jövőben tovább fog emelkedni, az új technológiák elfogadottságával (online fizetés, okostelefon használat, online hírolvasás) párhuzamosan. 49% olvas például a mobilján híroldalakat például, ami jelentős emelkedés a 2016-os adatokhoz képest. A szociodemográfiai adatokból egyértelműen kirajzolódik az, amit már sejthettünk: a fiatal, városi, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők azok, akik tipikusan fizettek már tartalomért, hajlandóak lennének fizetni, vagy nem zárkóznak el ezektől. A kutatás azt mutatja, hogy a jelenleg már fizetők nagyságrendileg 60-75 ezren lehetnek, azok pedig akik hajlandóak komolyabb, 1000 forint feletti összeget kiadni havonta, összesen 170-200 ezren lehetnek. Ez a szám már elegendő lehet legalább egy, de akár több nagyközönségnek szóló termék számára is, akik valódi üzleti vállalkozást tudnának rájuk építeni. A fizetős modell ebből fakadó okokból tehát előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekerül a köztudatba itthon is. De melyik a legjobb módja ennek? Erre a válaszra nem lehet egyszerű, egyértelmű választ adni. Ami világosan látszik: nincs egy biztos stratégia. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy az országunk sajátos geopolitikai és kulturális helyzete indokolna egy helyes megoldást. Minden médium más és más, teljesen egyedi olvasótáborral rendelkezik, akik más és más igényekkel rendelkeznek. Teljesen normális az is, ha egy sajtótermék kipróbál mindent a freemium 3 modelltől a kemény fizetőfalon át a közösségi finanszírozásig. Magától a fizetőfal szótól is ódzkodnak sokan, mivel nem kelt jó asszociációkat az emberben, hogy valami egy fal mögött van, tőle elzárva, tehát az sem mindegy hogyan hívja egy oldal a saját rendszerét. A dolgozatban felvázolt megoldások nagyjából megmutatják mi az, ami ma megtalálható a világban. Új megoldást kitalálni komoly eredmény lenne, de a meglévőket sem könnyű megfelelően adagolni a sikeres elegy eléréséhez. Disszertációmból egyértelműen látszik, hogy a tartalom egész egyszerűen nem tud teljes egészében ingyenes lenni hosszútávon, valakinek meg kell fizetnie az egyre nehezebb helyzetben lévő hírgyárosok (hírügynökségek és újságok) növekvő költségeit, melyet a hirdetési bevételek már nem fedeznek. Hogy ki lesz, aki ezt megfizeti, miből finanszírozzák majd, az persze nem egyértelmű, illetve többféle válasz is van a kérdésre.

Item Type:Thesis (PhD thesis)
Supervisor:Urbán Ágnes
Subjects:Media and communication
ID Code:1068
Date:27 November 2019
DOI:10.14267/phd.2019035
Deposited On:10 Oct 2019 10:44
Last Modified:04 Feb 2020 08:20

Repository Staff Only: item control page